A menthetetlenül rossznak tűnő beosztást egy huszárvágással alakították át: a bejárat az eredetihez képest a lakás másik végébe került, így két legyen ütöttek egy csapásra: nem csak az érkezés kellemesebb – szűk folyosó helyett a tágas központi térbe – de a lakás elhelyezkedése miatt a függőfolyosóról való bejutás is komfortosabbá vált. Vagyis egy ötlettel jelentősen növelték a lakás használhatóságát és értékét.Megszabadultak minden nélkülözhető faltól, az egy térbe szervezett konyha és nappali mellettaz egyszerű, sínen futó tolóajtók révén még az egyik háló is a közös térbe kapcsolható. Valójában egyedül az íves fal mögé rejtett – és a lakás legdrágább tárgyával, egy „mindent tudó” zuhanykabinnal felszerelt – fürdő teljesen zárt. Hogy a tér még tágasabbnak érződjön, nem volt kérdés, hogy minden fal és padló hófehér lesz. Ez az egyébként olcsó megoldás remek hátteret ad a tulajdonos képeinek, amelyek alapvetően határozzák meg a kis lakás stílusát. A jellegzetes, tiszta kékek, sárgák és mindenek előtt pirosak, valamint a festmények grafikus vonalai az egész lakás berendezésében visszaköszönnek. Olyannyira, hogy a bútorok tulajdonképpen csak funkcionális keretet adnak a privát kiállításnak. Az egyszerű berendezést éppen az élénk színek teszik vidámmá és különlegesebbé.

Ezek nem csak kiegészítőkön, de olyan meghatározó darabokon is megjelennek, mint a dizájn elemként is funkcionáló, ugyanakkor az átmeneti tartózkodásra szánt kis lakásban elegendő tároló funkciót biztosító, élénk színű, klasszikus öltözőszekrények, vagy a konyha elemei. A sok bútorban visszatérő fém, a nyers, fémsínen mozgó ajtók, a raklap asztal és például a dekorációs elemként használt – egyébként természetesen sárga – létra ipari hangulatát is a színek teszik kifejezetten frissé és vidámmá. A hangsúlyos kolorit mellett a kiegészítők révén lesz a lakás az áruházi katalógus helyett egyedi tér. Az olykor funkcionális, máshol inkább dekoratív neoncsövek, a kopott fémlámpa, a fűtőtestek egyedi formája, a fémhulladékból készült modell repülő vagy a falra lógatott, klasszikus vonalú bicikli a hivatalos stílust megbontó egyéniséget adnak a térnek. A nagy „attrakció” azonban a folyosó végi lichthofban kialakított, aprócska terasz, ami épp elég nagy ahhoz, hogy kiválóan élvezhető legyen a belvárosi napfény és egy kicsi, a külföldi vendégek számára vonzó, pesti hangulat. Amit egyébként csak a folyosóra talán épp jelzésként beépített, világító műalkotásként újjászülető, szecessziós üvegablak képvisel.

(fotók: OCTOGON – Filep Krisztina, tervező: Weiner Judit – Weiler Péter, szöveg: Réz Judit)