Egy belvárosi, polgári hangulatú, nagy belmagasságú 120 négyzetméter a legtöbb emberben a falbontás iránti ellenállhatatlan vágyat ébresztene. de ha szükség van három hálószobára, inkább falak felhúzásában kell gondolkodnia a tulajdonosnak – vagy lakókocsiban, még ha nem is tűnik ez kézenfekvő megoldásnak egy harmadik emeleti lakásban.

A domináns vonalak uralkodnak a belépőt fogadó monumentális konyhában, ahol a főszerep az áruházi alapra épített látványos étkezőpulté. A konyha-étkezőben a tér légiességét a „tömbösített” szekrénysor is segít megőrizni, amely hatalmas mérete ellenére észrevétlenül simul a körbejárható lakás középpontjában megbúvó háztartási helyiséghez. Az elemeire bontott és újraépített kempingszállás ház a házban, illetve most tulajdonképpen „baldachin-szerepet” játszik: a szoba, melyhez „csatlakoztatták”, hagyományos módon használható. Így valójában csak a plafon alatti amúgy is kihasználatlan (centi) méterek esnek áldozatul a látványos megoldásnak.

Hasonló elv mentén készült a gyerekrajz egyszerűségű házacskát formázó, egykori hallból leválasztott kis szoba is. A ház-motívum a hálóban is visszatér, ahol a puritán fémszerkezet anélkül teremt biztonságot adó kuckót a nagy térben, hogy megtörné azt. A letisztultság azonban nem jelent visszafogottságot. A néhány jól megválasztott designlámpa mellett egyenrangú partner az olcsó, funkcionális és ez esetben nagyon látványos LED, amely többek között az étkező konstruktivista világításrendszerének is alapja. Ez, vagy a bontásból idekerült neonfelirat a lakás visszafogottabb ipari elemei közé tartozik – a fém tolóajtókhoz, és az ötletet a végsőkig feszítő fürdőhöz képest. A burkolatként használt ipari fémlemez eredetileg a régi csempére került volna – amivel a felesleges bontást akarták elkerülni –, de ez végül nem működött, a látvány viszont igen. Az olajoshordóból és „vandálbiztos” kagylóból épített mosdóval együtt a tér több mint puritán, de a kiegészítők visszabillentik a használhatóság valóságába.

(fotók: OCTOGON – Filep Krisztina, tervező: Weiner Judit – Weiler Péter, szöveg: Tímár Gigi)